A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarászás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarászás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 9., szombat

Madarászás a Medvesen

Néhány félgőzzel lemadarászott év után tavaly óta új lendülettel hajtom a madarakat. Olyannyira, hogy nem is egyedül, hanem Dórival tesszük mindezt. Hogy pontosan minek tudható be ez az újabb fellángolás, valójában nem tudom. Tény, hogy a kezdete egybeesik a Dórival közös érdeklődésünk felfedezésével, a távcsőarzenálom bővülésével, a Big Year (magyarul Vad évad) című amerikai, madarászos vígjáték bemutatásával, illetve a hazai terepmadarász honlapon az éves listázás fellendülésével. Ez alapján a legvalószínűbb, hogy több tényező szerencsés közjátékának köszönhető mindez... de mi is pontosan? Hát az, hogy éves listázunk, vagyis számolgatjuk, hogy hány fajt látunk adott évben Magyarországon. (Azért Magyarországon, mert ez így összehasonlítható a többi magyar madarász működésével, meg egyébként is itt élünk.) Persze, eddig is minden évben összeszámoltam a fajaimat, de azért nem vettem ennyire (se) komolyan. A dolog célját, hasznát, nehéz elmagyarázni, ezért egyezzünk ki annyiban, hogy nekünk tetszik. (De tapasztalatom, hogy jobban figyel az ember a madarakra, ha számolja őket.) A tavalyi évet 212(+4 nem természetes előfordulású) vadon megfigyelt fajjal zártam, ami egyéni rekord, bár messze-messze elmarad a kőprofik 260-280 körüli fajszámától. December 31. éjféllel azonban lenullázódnak a számlálók és minden kezdődik elölről.
Január első felében nem sok pipa díszlett a listánkon, jóformán csak a szilveszteri bakonyi túra utolsó napján és néhány budapesti sétán láttunk élő madarat. Ezt akartuk pótolni egy medvesi túrán. A Medvesre azért esett a választás, mert azon kívül, hogy szép vidék, sziklafelszíneket, várakat, valamint a fenyveseket jócskán tartalmaz, ezek az élőhelyek pedig télen olyan fajokat kínálnak, amiket egyébként nehéz itthon megfigyelni. A sziklás helyeken a havasi szürkebegy és a hajnalmadár várható. Ezek a környező magashegységek sziklás részein költenek a fahatár felett és télire alacsonyabbra ereszkednek, ahol enyhébb az időjárás. A fenyvesekben szintén hegyvidéki fajok, kormosfejű cinege, búbos cinege, fenyőszajkó, zsezse remélhető. Álomszerű lenne ennek csak a felével találkozni egyetlen túrán.
Még az előkészületeink során tapasztaltuk meglepetten, hogy a Karancs és a Medves térképe a Cserhát turistatérképen található. A Medves egy része azonban lelóg róla, így Zagyvaróna környékén csak érzésből követtük a piros "L" jelzést.


Medves nagyobb térképen való megjelenítése

Eleinte kertek közt mentünk, amelyek ilyenkor kiváló madarászhelyek, hiszen a téli táplálékínséget sok madár a gyümölcsfákat, gabonaféléket, egyéb fogyasztható termésű növényeket, vagy gyakran egyenesen madáretetőt tartalmazó kertek közelében tölti. Mi is láttunk süvöltőt, nagy fakopáncsot, kék és széncinegét, és egyéb gyakori téli fajokat. A falut sem hagytuk el és az első célfajt már be is gyűjtöttük: kb. 10 méterről szemeztünk néhány másodpercig egy kormosfejű cinegével. Dórinak abszolút új ("lifer"), nekem csak idénre, de mindig szívesen látom. Jól indult a túra! Innen egy katonás erdeifenyő-telepítésben ment az út hosszasan, különösebb látnivaló nem akadt. Ezen az úton néha, a semmiből, förtelmes csatornaszag tört elő. A hó többnyire belepte a mellettünk lapuló csatornafedőket, amelyek a bűz forrásai voltak, egy helyen azonban a fedő erősen félre volt csúsztatva - reméljük, más arrajáró is észreveszi majd, ezt elősegítendő, megjelöltük egy fával.

Erdei fenyves Zagyvaróna határában
Vigyázz!
Még egy fenyves

Az út csak emelkedett, emelkedett, mi pedig visszasírtuk a boldog nyárvégét, amikor még minden bizonnyal a hátunkon +10 kilóval is könnyebben szökelltünk volna fel a csúcsra. Meg-megálltunk, s egy alkalommal nagyon távolról óbégatást hallottunk, melynek okára csak később találtunk meg a kielégítő magyarázatot. A jelzés a Boszorkány-kőre vitt fel, ahol szép kilátás fogadott, kár, hogy a fények fotózáshoz elég rosszak voltak, elnézést is kérek a fotókért, nem lettek túl szépek. Innen megleltük a hangok forrását: Salgóbánya határában hajtóvadászatot tartottak. Kiáltoztak a hajtók, dördültek a puskák, és távcsővel azt is láttuk, ahogy a szerencsésebb vaddisznók fejvesztve próbálják elhagyni a környéket. Ez elég kiábrándítóan hatott, nem ezért jöttünk...

Oda fel...
Kilátás a Boszorkány-kőről
Nagyon nézek :)
Bodobács a havon
Bazaltorgonák a Boszorkány-kőn
Közelebbről...
és távolabbról
Idős tölgy a közelben

A Boszorkány-kő egy bazaltorgonás sziklakúp, melynek érdekességeit egy geológiai tanösvény néhány táblája mutatja be. A neten találtam egy blogbejegyzést, ahol azt boncolgatják, ez-e a szikla eredeti neve, ez ugyanis nem biztos, egyes térképek Kis-Salgóként említik. Ha van Kis-Salgó, akkor van nagy is: ezen van a Salgó vár, mindössze párszáz méterre a Boszorkány-kőtől. A vár "szerencsére" nincs olyan jó állapotban, hogy belépős legyen, így ingyen élvezhettük a kilátást a felújított toronyból. A Salgó váron láttunk aznap először Petőfi Sándorra utaló táblát, később aztán lépten-nyomon a lánglelkű költőnek emléket állító művekbe botlottunk. A várban elhelyezett táblát látva eltöprengtünk, vajon mivel érdemelhetnénk ki mi azt, hogy a bazaltorgonás sziklatömbbe erősített márványtáblába véssék a nevünket - és hogy kinek lenne ez aztán jó.


Salgó vára a Boszorkány-kőről
Itt járt Ő
Közelről nem sok minden látszott a várból
Kilátás a Salgó várból


A túra folytatásáról tanakodtunk kicsit, mert szerettünk volna lőtávolon kívül maradni a vadászattól, viszont kb. arra vitt volna az utunk. Úgy döntöttünk, lemegyünk Salgóbányára, aztán majd ott újra átgondoljuk a helyzetet. Még a Salgó vár mellett harkályok kopogását hallottuk a bükkösben. Itt lehetett esélyünk fehérhátó fakopáncsra, így nekiálltunk keresni. Két irányból is jött a kopácsolás, az egyik madár hamar meglett, egy nagy fakopáncs. A másodikat jóval többet kellett keresni, de aztán ráakadtunk: egy odút vájó fekete harkály volt az.
Salgóbánya kész madárparadicsom volt. A kertek nagy részében volt etető és szó szerint hemzsegtek a madarak. Cinegék (szén, kék, barát, fenyves), nagy fakopáncs, fekete rigó, zöldike, meggyvágó, csuszka tömege fogadott, talán fél órán keresztül is néztük őket. A távolból csonttollúak cirregése hallatszott, később láttunk is egy kisebb csapatot. Két holló is átrepül felettünk. Salgóbánya közepén leszólítottak minket a segítőkész helybéliek, akiktől megtudtuk, merre tervezik a hajtóvadászat folytatását. Szerencsére nem kellett megváltoztatnunk az útitervünket, mehettünk tovább a kőbányába, ahol egy újabb geológiai tanösvény fogadott. Itt aránylag közelről sikerült fotózni egy csonttollút.


Csonttollú
Oda vártuk a hajnalmacit :)
Figyelünk :)
Behavazott bányató

Vizslattuk a sziklákat, de nem moccant madár. Egy helyen zavarodottan viselkedő vaddisznót láttunk, talán ő volt az egyik túlélő. A kőbányában van egy kis bányató, melyet most havas jégpáncél borított. A tó partjára csak az egyik oldalról lehet lemenni, a másik part meredek, sziklás. E sziklák tövénél egy róka vadászott. Amint meglátott minket, távolodva menekülni próbált felfelé a sziklákon. Nem igazán ment neki, néha nem sok választotta el attól, hogy összetörje magát, egyszer esett is egyet, mi pedig drukkoltunk neki, hogy vegye már észre, hogy ha egy kicsit felénk jön, akkor könnyebben menekülhet. Szerencsére ő is belátta helyzetét és egy kevésbé meredek oldalon ki tudott mászni.

Róka koma
Szerencsére nem lett róka-kóma :)

Innen egy földúton mentünk Somoskő irányába. Néztük a térképet, de egy idő után rájöttünk, hiába, a kőbánya ösvényei nem követhetők le rajta. Az irányunk viszont jó volt, így különösebb aggódás nélkül tapostuk a havat. Ki is értünk egy tisztása, a Petőfi-forrás mellé. Itt tájékozódtunk az információs táblákról, majd elkészítettük az alábbi fotókat a helyről:

Pihenő a Petőfi-forrásnál
Pihenő a Petőfi-forrásnál
Infótábla
Érdekes alakú fa a forrásnál

A piros jelzés vitt be Somoskőre. A buszmegállóban ellenőriztük az időt és megterveztük a következő busz érkezéséig rendelkezésre álló 1 óra alatt teljesíthető programot. A várba mindenképpen fel akartunk menni, indultunk is. A várhegyen felfelé először egy Petőfi-emlékházat találtunk, benne temérdek koszorúval. Előtte modern információs mega-kütyü, kicsit játszottunk vele. Kb. 20 méterrel arrébb átléptük a magyar-szlovák határ, azután pedig szintén kb. ennyivel már ott a vár. Az ösvény mentén pici kunyhó, ott kell majd jegyet venni, de addig nem értünk el, mert két havasi szürkebegy moccant meg a sziklán. Szokás szerint nem voltak túl ijedősek, ímmel-ámmal menekülgettek. A kunyhóban egy szűkszavú portás bácsi adott megfontoltnak tűnő, ámde nem túl logikus, sem magasröptű válaszokat néhány kérdésünkre. Szavaiból kihámoztuk, hogy van itt is egy geológiai tanösvény bazaltorgonákkal, és egy jeggyel megtekinthető az és a vár is. Mi a várral kezdtük.

A vár Somoskőről
Petőfi-kunyhó
Koszorúgyűjtemény
Luxus
Havasi szürkebegy
Nos, mit mondjunk, nem rossz hely, kilátás csodás, de azért pl. Boldogkővel nem vetekedhet semmilyen téren. A szürkebegyeket is kerestük a kőépületen, eredménytelenül, azonban egy párkányon a nyomaikat megtaláltuk. A várból lefelé élőben is láttuk őket újra. Örültünk nekik, de idén még kell szerveznünk egy randit a havasi szürkebeggyel, mert ezek sajnos nem voltak Magyarország területén, így nem jár nekik a pipa. :(

Somoskő vára
Somoskő vára
Havasi szürkebegy nyoma
Havasi szürkebegy nyoma
Kilátás Somoskőről
Vár megint
Havasi szürke lefelé is
Dóra és a határ
A kunyhónál a portás eligazított minket a bazaltorgonák felé. Itt azonban már sietnünk kellett és nem bíztunk portásnak a megtekintéshez szükséges időre adott becslésében, így ezt a programpontot sajnos kihagytuk, helyette siettünk vissza a faluba. Később megtudtuk, lett volna rá idő, de utólag mindig könnyű...
Szép hely ez a Medves, jó lesz visszajönni!

2012. szeptember 11., kedd

Kameruni kalandok VII. - A látni vélt madarak listája

Az alábbi fajokat sikerült (nagy valószínűséggel) azonosítanom kameruni utam során. A madarak többségét a kert környékén figyeltem meg, néhányat pedig kirándulásaink során. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a The Birds of Cameroon honlap rendszertani felosztása szerint, a rendek és a családok feltüntetésével listázom a fajokat. Belinkeltem a fajok IBC oldalát, ott lehet róluk többet olvasni, képeket, videókat nézni, hangot hallgatni. A fajok többségének továbbra sem tudom a magyar nevét, de az angolt és a tudományos nevet mindenhova odaírtam. A Stenostiridae családnak szintén hiányzik a magyar neve, de ezt a csoportot egyébként is csak 2005 óta különíti el a tudomány.

Malachite Kingfisher

Gödényalakúak, Pelecaniformes

Vágómadár-alakúak, Accipitriformes
Vágómadárfélék, Accipitridae
2. Palm-nut Vulture, Gypohierax angolensis
Sólyomalakúak, Falconiformes
Sólyomfélék, Falconidae
6. Grey Kestrel, Falco ardosiaceus

Lilealakúak, Charadriiformes
Szalonkafélék, Scolopacidae
8. billegetőcankó, Common Sandpiper, Actitis hypoleucos

Levéljárófélék, Jacanidae

Sirályfélék, Laridae
11. Royal Tern, Thalasseus maximus

Galambalakúak, Columbiformes
Galambfélék, Columbidae
12. Blue-spotted Wood-dove, Turtur afer
13. African Green Pigeon, Treron calvus

Papagájalakúak, Psittaciformes
Papagájfélék, Psittacidae
14. Grey Parrot, Psittacus erithacus

Kakukkalakúak, Cuculiformes
Kakukkfélék, Cuculidae
15. Diderick Cuckoo, Chrysococcyx caprius

Sarlósfecske-alakúak, Apodiformes
Sarlósfecskefélék, Apodidae
16. African Palm Swift, Cypsiurus parvus
18. Little Swift, Apus affinis

Egérmadár-alakúak, Coliiformes
Egérmadárfélék, Coliidae
19. Speckled Mousebird, Colius striatus

Szalakótaalakúak, Coraciiformes
Jégmadárfélék, Alcedinidae
21. Malachite Kingfisher, Alcedo cristata

Orrszarvúmadár-alakúak, Bucerotiformes
Szarvascsőrűmadár-félék, Bucerotidae
23. African Pied Hornbill, Tockus fasciatus

Harkályalakúak, Piciformes
Bajszikafélék, Lybiidae
24. Yellow-rumped Tinkerbird, Pogoniulus bilineatus

Verébalakúak, Passeriformes
Pergőlégykapó-félék, Platysteiridae
25. Black-and-White Flycatcher, Bias musicus

Bokorgébicsfélék, Malaconotidae
26. Red-eyed Puffback, Dryoscopus senegalensis (további infó itt, de képet nem találtam sehol)
28. Brown-crowned Tchagra, Tchagra australis

Tüskésfarúfélék, Campephagidae
29. Petit's Cuckooshrike, Campephaga petiti

Gébicsfélék, Laniidae
30. Mackinnon's Shrike, Lanius mackinnoni

Málinkófélék, Oriolidae
31. Western Black-headed Oriole, Oriolus brachyrhynchus

Varjúfélék, Corvidae
32. Pied Crow, Corvus albus

Stenostiridae
33. African Blue Flycatcher, Elminia longicauda

Bülbülfélék, Pycnonotidae
34. Common/Dark-capped Bulbul, Pycnonotus barbatus/tricolor (Kamerunban a két faj átmeneti populációi élnek)
35. Simple Greenbul, Chlorocichla simplex

Fecskefélék, Hirundinidae
36. Rock Martin, Ptyonoprogne fuligula
40. White-throated Blue Swallow, Hirundo nigrita

Szuharbújófélék, Cisticolidae
41. White-chinned Prinia, Schistolais leucopogon

Seregélyfélék, Sturnidae
42. Chestnut-winged Starling, Onychognathus hartlaubi

Rigófélék, Turdidae
43. African Thrush, Turdus pelios

Nektármadárfélék, Nectariniidae
44. Tiny Sunbird, Cinnyris minullus
52. Northern Grey-headed Sparrow, Passer griseus

Szövőmadárfélék, Ploceidae
53. Village Weaver, Ploceus cucullatus
57. Yellow-mantled Widowbird, Euplectes macrourus

Díszpintyfélék, Estrildidae
58. Grey-headed Negrofinch, Nigrita canicapillus
64. Pin-tailed Whydah, Vidua macroura

Billegetőfélék, Motacillidae
65. Long-legged Pipit, Anthus pallidiventris

Pintyfélék, Fringillidae
66. Yellow-fronted Canary, Crithagra mozambica


Bizonytalan azonosítás

2012. augusztus 14., kedd

Kameruni kalandok II. - Madarak

Még szép, hogy nem távcső, teleszkóp és adekvát madárhatározó nélkül érkeztem Kamerunba! Bár nagy szafarizásokat nem terveztünk a programba, a nunciatúra teraszáról kiválóan be lehet látni a kertet és a környező dombokat, és a "civilizáltabb" utazások alkalmával is figyeltem a madarakat. Sőt, kijelenthető, hogy  őket figyeltem csak igazán. Ezért most bemutatom, amiket láttam eddig a Mont Fébén. A fajok többségének magyar nevét nem tudom, csak az angol és a tudományos nevét, így ezeket fogom használni. Igyekeztem minél több fajt lefotózni, de ez csak a bizalmasabb fajoknál sikerült. Belinkeltem a fajok profiljait a The Internet Bird Collection (IBC) oldalról, ha ez nem volt lehetséges, ott az Oiseaux.net vonatkozó képei nyílnak meg, érdemes ezeket is megnézni. Az előbbin taxonómiai, nevezéktani, elterjedési, védettségi információk olvashatók, illetve vannak videók, képek és hangok a fajokról, az utóbbi oldalon csak képek. 

A kertben főleg reggel és esténként aktívak, de a városban mindenfelé gyakoriak a Pied Crow (Corvus albus) varjak. Ezek kicsivel kisebbek az Európában honos hollónál, laza csapatokban jönnek-mennek, melegebb időben a város fölött termikelnek. Kíváncsi, de éber madarak, melyek gyakran merészkednek közel az emberhez, de amint észreveszik, hogy a figyelem rájuk irányul, pl. ha távcsővel vagy fényképezőgéppel feléjük fordulok, hamar elmenekülnek.

Pied Crow (Corvus albus)

Vannak verebek is, itt Northern Grey-headed Sparrow (Passer griseus) a nevük. Nagyobbak a mi házi és mezei verebünknél, de a hangjuk hasonló, és a viselkedésük is, csak nem annyira tömegesek.

Northern Grey-headed Sparrow (Passer griseus)

Egzotikus küllemű és gyakori madár a Speckled Mousebird (Colius striatus). Ricsajuktól egész nap harsog a kert, rendszerint kisebb csapatokban mozognak.

Speckled Mousebird (Colius striatus)

Szintén nagyon hangos, de szép énekű madarak a bülbülök. A kertben látott egyedeket nem tudtam egyértelműen azonosítani, mert átmenetinek tűnnek a Common Bulbul (Pycnonotus barbatus) és testvérfaja, a Dark-capped Bulbul (Pycnonotus tricolor) közt. Ezt alátámasztja a határozóm, mely szerint Kamerunban a két faj nem válik el egymástól, az IBC sem választja szét őket.

Common/Dark-capped Bulbul (Pycnonotus barbatus/tricolor)

Common/Dark-capped bulbul (Pycnonotus barbatus/tricolor)

Bármerre mentünk Kamerunban eddig, mindenfelé lehetett látni a szövőmadarakat. Ezek verébnél nagyobb, inkább meggyvágó méretű, magevő csőrű madarak, amelyek a nevüket a jellegzetes, zárt fészkükről kapták. Telepesen költenek, láttam már olyan fákat, amiken 30-40 fészek is volt. Gyakran látni, ahogy hosszú fűszálakkal vagy pálmalevél-csíkokkal repülnek a fészkükhöz. Hangos, rikácsoló énekük van. Két leggyakoribb fajuk a Village Weaver (Ploceus cucullatus) és a Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis), de minden nap látni egy-egy Thick-billed Weavert (Amblyospiza albifrons) is, és kétszer láttam Vieillot's Black Weavert (Ploceus nigerrimus).

Village Weaver (Ploceus cucullatus)

Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis)

Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis)

Szövőmadár fészek

A kert egyik legizgalmasabb madárcsoportja a nektármadaraké. Életmódjukat tekintve a kolibrik afrikai megfelelői (e két fejlődéstanilag távoli csoport a konvergens evolúció szép példája!), mert virágok nektárjával táplálkoznak. Főleg a sok, nagy virágot hozó cserjéket kedvelik. Lefotózni nem könnyű őket, mert kicsik és többnyire gyorsan mozognak, bár nem kimondottan félénkek. A leggyakrabban látott fajok a Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), a Splendid Sunbird (Cinnyris coccinigastrus) és a Green-headed Sunbird (Cyanomitra verticalis).

Green-headed Sunbird (Cyanomitra verticalis)

Olive-bellied Sunbird (Cinnyris chloropygius)

Splendid Sunbird (Cinnyris coccinigastrus)

Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), hím

Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), tojó

Talán a legnagyobb örömet azonban a Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis) megpillantása okozta. Ez a mi jégmadarunk rokona, de sokkal nagyobb és nem kötődik vízhez. Először csak messziről láttam, majd néhány nap múlva felfedeztem, hogy a kert végében rendszeresen vadászgat egy pár. Nyíltabb, füves vagy betonozott részek környékén kiugró tárgyakon (oszlopok, oldalt nyúló faágak) állnak lesben és rovarokra, gyíkokra vadásznak.


Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis)

Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis)


Hasonló módszerrel vadászik egy gébicsfaj, a Mackinnon's Shrike (Lanius mackinnoni). Valószínűleg fészkel a kertben. Ez egy elég szűk elterjedésű madár, a Kamerun környéki országokban él csak, de itt Yaoundéban már többfelé láttam, tehát lokálisan nem lehet ritka.

Mackinnon's Shrike (Lanius mackinnoni)

Nagy figyelmet fordítottam a sarlósfecskéknek és a fecskéknek. A két csoport nincs közeli rokonságban, életmódjuk azonban hasonló, ezt tükrözi magyar nevük is. Mindkét csoport a levegőben szerzi rovarzsákmányát, ezért gyors és dinamikus röptű. A sarlósfecskék gyakorlatilag életük nagy részét levegőben élik le, igen ritkán szállnak le valahova, és ha leszállóhely nincs elég magasan, néha nem is tudnak a földről elrugaszkodni. Az "igazi" és a sarlósfecskéknek is számos fajuk él a trópusi Afrikában, míg otthon csak három, illetve egy képviselőjük fészkel. A sarlósfecskék sötét alapszínűek, szárnyaik sarló alakúak. A határozó által említett fajok közül gyakori itt az African Palm Swift (Cypsiurus parvus), a Little Swift (Apus affinis), illetve egy nagyjából egyszínű, sötét faj, amely valószínűleg az African Black Swift (Apus barbatus) lesz. Utóbbit a határozó adathiányosként jelöli Kamerunból, ami gyanús, mert én minden nap látni vélem. Nincs azonban más olyan faj a könyvben, amit ne tudtam volna kizárni többszöri megfigyelés alapján, így jobb híján maradok ennél. (Illetve mégis van, a Fernando Po Swfit (Apus sladeniae), amely egyedül Bioko szigetén fészkel biztosan, az African Black Swift alig ismert lokális testvérfaja vagy alfaja, amitől terepen alig különböztethető meg.) A Palm Swiftek itt költenek valószínűleg a kert pálmafáin. Nem annyira sötét, szürkésbarna, még a sarlósfecskék közt is nagyon kecses madarak, keskeny szárnyakkal és hosszú, hegyes farokkal. Az igazi fecskék közül a házon költ a Rock Martin (Ptyonoprogne fuligula), a közeli fák közt pedig rendszeresen vadászgat néhány Black Saw-wing (Psalidoprocne pristoptera). Néha látni egy-egy egzotikusabb küllemű fecskét is, mint pl. a Lesser Striped Swallow (Cecropis abyssinica) és a Mosque Swallow (Cecropis senegalensis). Az előbbi kb. füsti fecske méretű és mozgású, az utóbbi azonban fecskéhez képest hatalmas madár, főleg röptében tűnik robusztusabbnak.

Rock Martin (Ptyonoprogne fuligula)
Mosque Swallow (Cercropis senegalensis)

Afrikai bennszülött madárcsalád a szarvcsőrű madaraké. Ezek kb. varjú méretű, de még egy hosszú farokkal megtoldott, valamint hatalmas csőrt viselő madarak. A kert közelében kettő fajuk került a távcsövem látómezejébe, a White-thighed Hornbill (Bycanistes albotibialis) és az African Pied Hornbill (Tockus fasciatus).

White-thighed Hornbill (Bycanistes albotibialis)

Egy nagytestű papagájhoz, a Grey Parrothoz (Psittacus erithacus) is volt szerencsém egyszer. Kis csapatuk a kert melletti magas fákon éjszakázott, reggel láttam őket röpködni, majd a város irányában távozni.

African Grey Parrot (Psittacus erithacus)

Ragadozókból eddig nem mondhatnám bőségesnek a felhozatalt. A szomszédos erdőkben valahol fészkelhet egy African Harrier-hawk (Polyboroides typus), amely egy egerészölyvnél nagyobb madár. Két öreg madarat szoktam látni keringeni a távolban, egy alkalommal viszont az egyikük a kertbe is bejött (bátyám tanúsága szerint ez rendszeres).

African Harrier-hawk (Polyboroides typus)

Galambfélékből három faj került elő eddig: Tambourine Dove (Turtur tympanistria), Blue-spotted Wood-dove (Turtur afer) és African Green Pigeon (Treron calvus). Az elsőt csak rövid ideig figyelhettem egy bozótban, a második gyakran keresgél táplálékot a kertben sétálva, a harmadik egy sérült példányát pedig a ház alkalmazottai találták meg.

Blue-spotted Wood-dove (Turtur afer)

African Green Pigeon (Treron calvus)

Kistestű magevők közül a legtömegesebb faj a Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus). Akárcsak otthon a tengelicek, néhány tucat példányt számláló csapatokban mozog és néha leszáll egy-egy fára vagy gazosba táplálkozni. A csapatba gyakran vegyül a Black-and-White Mannikin (Spermestes bicolor) és a Black-crowned Waxbill (Estrilda nonnula). A közelben néha látni, de inkább hallani a Grey-headed Nigritát (Nigrita canicapillus) és a kevésbé rejtőzködő Yellow-fronted Canary-t (Crithagra mozambica).



Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus)

Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus)

Black-crowned Waxbill (Estrilda nonnula)

Black-and-White Mannikin (Spermestes bicolor)

Yellow-fronted Canary (Crithagra mozambica)

A kert madarai közül valószínűleg globálisan a Petit's Cuckooshrike (Campephaga petiti) a legritkább. Többször is megtréfált a faj, mivel a hím fémes fényű fekete, míg a tojó sárga alapon sötét foltos. Jó ideig nem láttam együtt a pár két tagját, csak azt, hogy nagyjából ugyanoda száll be mindkettő többször is, de egyiket sem tudtam alaposan elegendő ideig figyelni. Aztán a határozót lapozgatva tűnt fel a Cuckooshrike fajok erős ivari dimorfizmusa, és hamarosan meg is láttam együtt a két madarat. Szűk elterjedésű faj, a Guineai-öböl partvidékén és Közép-Afrika keleti részén él néhány foltban a határozó szerint.