egy érdekes találkozás

Most nem egy túráról szeretnék nektek írni, hanem egy találkozásról, mely egy rövidebb erdőjáráson esett meg Petivel és velem. Szerintem nagyon érdekes sztori, ezért is osztanám meg veletek :-)

Nemrég a Vértesben jártunk egy kisebb karikát, amikor is a térképet böngészve egy kolostorromra lettünk figyelmesek. Úgy döntöttünk: megnézzük. Baktattunk egy enyhén emelkedő úton, amikor is egy ember jött szembe. Cserzett bőrű, már nem fiatal, de napszítta fickó volt, karimás kalapban, kezében ásóval. Már messziről szólt: ne menjünk tovább, nem lehet bemenni a kolostorba, neki most az esetlegesen megsérült vízvezeték után kell néznie, de ha várunk egy fél órát, amíg végez, akkor beenged minket. Ebből gondoltuk, hogy amolyan portásember lehet. A fél órát sokalltuk, de aztán azt mondta, csak egy kis idő, amíg a környező erdőben körülnéz. Így addig mi felmentünk a kerítéshez.

A kolostorrom gyönyörű volt, nem túl ép és nem túl romos, kábé pont, ahogy szeretem :-) Látszott rajta, hogy nagyon impozáns lehetett fénykorában.

Nem sokat ácsorogtunk ott, mikor már jött is a fickó. Mosolynak, kedvességnek nyoma sem volt rajta, szótlanul baktatott felénk, majd nyitotta a lakatot, és betessékelt. Megnéztünk egy táblát, én belépő árakat kerestem, mert ez, hogy valaki kulccsal enged be, eléggé arra engedett következtetni, hogy akkor biztosan belépős a hely. De nem találtam, és még a szó is bennem rekedt, hogy rákérdezzek. A fickó elindult, és mogorván mondta, hogy menjünk utána. Némán kerültük meg a kolostort, és hátul mentünk be. Itt már hozzánk szólt, és aztán ottlétünk alatt olyan beszélgetés és hangulat bontakozott ki, amilyenben még nem volt részem eleddig.

Azonnal azt feltételezte, hogy bp-iek vagyunk, s mikor T.bányát mondtunk, káromkodva vette tudomásul, hogy "földijei" vagyunk. Foga között szűrve a szót, kegyesen hadart nekünk némi információt a kolostorról, bőven vegyítve bele évszámokat, miközben körülnézésre nem alkalmas tempóban terelt minket egyik helyiségből a másikba. Többször kérdezte erről vagy arról, hogy tudjuk-e, de olyan hozzáállással tette ezt, hogy eleve a nemleges választ várta, s aztán úgy reagált valóban nemleges válaszunkra, hogy ő erre számított, nem csalódott. Én jó darabig poénra vettem a viselkedését, azt hittem, eljátssza, hogy milyen tudatlanok vagyunk, és még nevetgéltem is. Még akkor is viccesnek hittem, mikor megint valami minket ledegradáló megjegyzést tett (mivel valamiről megintcsak nem tudtunk), s gondoltam megpróbálom menteni magam: gyanútlanul megjegyeztem, hogy én nem idevalósi vagyok. Ezzel jó kis csapdába sétáltam: kikérdezte, honnan jöttem, s mikor Szekszárdot említettem, rákérdezett egy ottani történelmi dologra. Na, itt elástam magam szerintem végleg, mivel nem tudtam, s elnevettem a végét. Most kaptuk meg, hogy menjünk inkább a plázába fagyizni, és már kezdtem érezni, hogy ő nem viccel, hanem az egészet komolyan gondolja. Aztán még mondani akartam valamit, de két szó után belémfojtotta a mondatot azzal, hogy itt nincs demokrácia, hanem diktatúra van, és ő diktál, és ő azt mondja, hogy itt nincs "deviszont". Ment tovább, s mi utána, aztán már az egyes helyiségekben, udvarokban pár elhadart mondat után nézelődésre időt sem hagyva hajszolt tova minket - már igencsak meg akart szabadulni tőlünk, a kőbunkóktól, akik mit sem tudnak a történelemről, és csak plázában fagyizásra alkalmasak. 

Petiben teljesen benneszorult a szó, még azt sem vallotta volna be, hogy mi a neve szerintem :-D Én fényképezni az égvilágért sem mertem volna, tán még agyon is üt a faszi, és feljelent kegygyalázásért, vagy hogy mondják ezt... Igazán nagyon kemény helyzet volt, nézelődni már csak látszólag nézelődtünk, én már elég rosszul éreztem magam. A fickó azzal zárta, hogy tűnjünk el, "na zavarjuk tovább köreit", ez utóbbit szó szerint így. Esetleges árra rákérdezni már fenyegetés hatására sem mertem volna, megköszöntük a tájékoztatást, és porig alázva csúsztunk ki a kapun.

Hát komolyan mondom: én ennyire porig alázva még sosem éreztem magam! Micsoda őstapló vagyok, hogy mit sem tudok erről a helyről, s így esz ide a fene! S pláne hogy még egyéb történelmi tényekben sem vagyok járatos! És még kérdezni mernék! Már-már elpityeredtem volna...

A faszi hatása eszméletlen volt ránk. Egy darabig szótlanul ballagtunk, majd lassan megjött a szavunk, s tárgyalni kezdtük, amit átéltünk. Eljutottunk aztán az izgatott szidalmazásig (anyáztuk az ürgét alaposan :-D), majd azért lecsillapodtunk. Összességében le voltunk döbbenve a hozzáállástól (neki örömmel kéne az odatévedőt fogadni, s tudásszomját oltani, hogy a további életében kevésbé legyen ostoba), meg egyáltalán ettől a helyzettől, hogy milyen önkényes a fickó, zárja a kaput, ott él egy kis melléképületben, most akkor mi is van...? Roppantul furcsa volt! 

Hozzáteendő, mint minden hasonló vagy nem hasonló sztorihoz: ez az én szubjektív véleményem, amit itt olvastok. Én így láttam, én így éltem meg. 

De ahogy hazajöttünk, elkezdtünk keresgélni a neten, és végül rábukkantam egy jó infóforrásra: a geocaching oldalra. Ugyanis a kolostor melletti erdőben van egy rejtés, s a sok komment bizony bővelkedik a kolostorőr fickót illető szavakban! Az az érdekes, hogy lehet róla hideget és meleget is olvasni. Jó sok kommentet átolvastam, s most ez a kép bontakozott ki előttem: a fickó egy szakbarbár, aki remek értékeket képvisel, viszont rettentően alkalmatlan arra, hogy ezt más emberekkel is megismertesse. A toleranciaszintje elég alacsony, néha még fel tudja valahogy tornázni (ilyen esetek is előfordultak a kommentek szerint, hogy kedvesen beinvitált embereket, rengeteg mindent elmondott nekik, sőt még ajánlott a környéken más megnéznivalókat is), de összességében aki nem tud megközelítőleg annyit, mint ő, az senki. A bp-ieket mind tudatlan tahó kreténnek tartja. 

Úgy látszik, mi pont rossz időpontban tévedtünk oda. 

Módosítok: nem rossz időpontban. Azt kaptuk, amit kapnunk kellett. Peti nevében nem beszélek, de tudom, hogy rám rámfért ez, hogy átkerüljek a másik oldalra. Sajnos az a helyzet, hogy sok olyan társadalmi csoport van, akiket én sem tartok túl sokra, az élen mindjárt a pink plázamacskák állnak. S most ez a helyzet tök olyan volt, mint mikor a fagyi visszanyal - és igenis hogy kell néha ilyen, hogy vegyünk észre, ha nől az arcunk! Szóval én azt mondom, hogy megvolt ennek a maga haszna, én legalábbis igyekszem a hasznomra fordítani, amit kaptam.

Persze kell egy kis idő, amíg az ember így tudja felfogni, hisz az első érzés a sértettség :-)