Normafa 20 TT - minimál beszámoló

Először úgy voltam vele, hogy nem is írok erről a teljesítménytúráról beszámolót, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy egy rövid vázlatos összefoglalót alkotok (meghazudtolva ezzel szófosási vágyamat, mely most - bevallom - nem kapott el).

Igazából 3 jelzővel összefoglalhatom a túra lényegét:

1. társaság - beszélgetés
2. edzős túramenet (egy darabig)
3. indokolatlanul horribilis emberhordák!

Szóval Zoltánnal ketten indultunk a túrán. A becsekkolás ritka szarul volt kitalálva, no meg ezer ember ott tolongott, úgyhogy ott kellemesen sok időt el lehetett tölteni. Ami jó volt, hogy kaptunk indulás gyanánt Nógrádi Ropit :-) (Gábor, tessen büszke lenni!)

A túrát jó kis tempóban nyomtuk, sorban téptünk el az emberek mellett. Néha felállt a szőr az idegeimen, mikor szűk ösvényben feltorlódtunk valami óvakodós népek miatt. Ilyenkor vagy szóltunk, hogy legyenek már kedvesek elengedni, vagy néha csak úgy elzúztunk mellettük. Sok volt amúgy a "városi túrázó", pl. egy jellegzetes párbeszéd: 'szitu: egy csaj meg egy srác óvakodnak a sárban, figyelmesen vizslatva, hova lépjenek, majd észreveszik a közeli aszfaltozott utat, s a csaj megszólal: jajj, betonút, de jó, túléltük!'

Egyébként természetesen gigantikus sár volt.

Sok emelkedő volt, és volt egy bazi meredek és hosszú utca, amin úgy lihegtünk fel. Már végül egy szál pólóban nyomtam, annyira széjjelsültem. 

Aztán az egyik etető-itató helyen (ahol mellesleg Zoltán isteni savanyúságos zsíroskenyeret kerített számomra, mely azért volt különösen ízletes, mivel eredetileg magának szánta :-D) végre utolértük ismerőseimet, kikkel örömmel köszöntöttük egymást. Volt egy kis ebük is, roppant édi volt! (Szegénynek majdnem lecsavartam a bőrkinövését, mert kullancsnak néztem...) Innentől velük mentünk, és ezzel vége is volt szélvészes vágtázásunknak, úgyhogy a túra csak félig sikerült edzősre :-)

Mert amúgy baromi jól esett, ahogy intenzíven toltuk, és közben nagyon jót beszélgettünk. Testi-lelki kellemes élmény volt számomra! Azért is nem akartam írni beszámolót, mert nagyon a környezetre sem figyeltem.

De megemlítem pl. a Normafát, ahol én most voltam életemben először. Onnan jó kilátás nyílik, viszont teljesen városias a környezet, a fellelhető emberhordák tekintetében is. A János-hegyen lévő Erzsébet-kilátó is igen szép ojjektum, de nyilván az is tele van néppel, árusokkal.

Szóval megerősítem Dóri előzetes ellenérzését: ezen a túrán rengetegsok ember volt, és nem túl természetes környezetben vitt az útvonal, tehát abszolút nem volt nomád túrának kikiáltható. Na mindegy, belefért! Ettől függetlenül jó volt, bár valszeg nem megyek rá többet :-)

Fotó egy sem készült, de azért egy régebbi fotómmal emelném a bejegyzés színvonalát:

Erzsébet-kilátó terasza